Jó ideje jelen van az életemben a spiritualitás iránti nyitottság.
Az utam azonban sokáig szeszélyes volt: belekezdések, félbehagyások, rövid fellángolások. Kevés dolog maradt meg igazán a mindennapjaimban.
Mindez megváltozott, amikor apává váltam.
Az ego kérdései halkabbak lettek.
A felelősség viszont egyre erősebb lett: mit adok tovább, milyen mintát hagyok magam után, mi az, ami valóban számít.
Ebből a nézőpontból a spiritualitás – a jelenlét, a meditáció, az önmegfigyelés, a gondolkodásmód, a viselkedés – nem elvont fogalom lett, hanem szükségszerűség.
A cél egyszerű. A megvalósítás nem.
Egyre inkább jelen lenni a mindennapokban, felismerni, mi visz jó irányba, és csendben elengedni azt, ami csak zaj. Ez különösen nehéz egy olyan világban, ahol folyamatosan információk, elvárások és zavaró ingerek vesznek körül minket.
A MATYKO nem útmutató.
Nem tanít, nem igazságot hirdet.
Ez egy családapa feljegyzései a saját útjáról.
Tapasztalatok az apaságról, a felelősségről, az ego elengedéséről. Gondolatok a jelenlétről, a vegánságról mint együttérzésről, és az egyszerűbb, tudatosabb életről.
A végső irány számomra a Forrás.
Az Egy, az Eredet, az, ahonnan – hitem szerint – jövünk. Úgy érzem, ez a világ zajával és tempójával eltávolított ettől az állapottól. A feladat nem más, mint visszatalálni.
Az én utam csak egy a sok közül.
Egy személyes tapasztalás. Egy keresés. Egy folyamat.
Ha rezonál, jó, ha nem, az is rendben van.